szb-vvn:

a-kaosz-istene:

Akartalak

Nekem többé már nem fáj a hiány.
Emlékszel? Én néztem rád oly bután.
Már nem akarlak úgy, mint régen.
Mint ahogy a sötétre vágynak a csillagok az égen.

Pedig akartalak.

Írtam hozzád, egy utolsó verset.
Ezúttal nem itattam könnyekkel a lapot.
Már nem hiányzol úgy, mint régen.
Már nem fázom nélküled, mint nyárfa a hideg télen.

Úgy akartalak.

Már csak egy arc vagy, hogyha nézlek.
Nem idegen, épp hogy csak ismerős.
Boldog vagyok tőled távol.
Bár ebből a más világból, arra a nyárra még néha visszarévedek.

Pedig nem kéne.

Legyen ez a végszó nekünk.
Most bevallom, hogy szerettelek.
De mi értelme volt annyit várni.
Tudom, hogy neked soha nem én voltam az egyetlened.

Úgy lettem volna.

Most elbúcsúzom tőled végleg.
Ég veled, te szép napos nyár.
Ég veled te vad, rózsaszín felleg.
Ég veled, te őrült álom.
Örülök, hogy ismerhettelek.

- Alexander Levin

Hu

(via szb-vvn)


Indy Theme by Safe As Milk